Az 1832-36. országgyűlésen Kossuth tudósító volt.
Tudósító: az ilyen országgyűlések évekig elhúzódhattak, a képviselők maguk helyett küldtek tudósítókat, hogy jelentsen nekik az eseményekről. A tudósítónak nem volt beleszólásuk a gyűlésbe, szavazati joguk sem. Kossuth 30 évesen került oda, újítása a tudósítás alatt: nem havonta, hanem naponta küldte a jelentéseit szellemesen, de valóságosan fogalmazva – a többi tudósító is ezeket másolta, és küldte a képviselőknek, így Kossuth véleménye az egész országban elterjedt. Mindig a magyarok ügyében a Habsburgok ellen írt.

Vita az országgyűlésen: legyen-e örökváltás a jobbágyoknak? (a jobbágy a saját felszabadítását kifizethette egy összegben – 20 évi összeg)
Kölcsey Ferenc: Szatmár megye; Deák Ferenc: Zala megye; Báró Wesselényi Miklós: Kolozs vármegye
Az alsótábla már elfogadta, de 1835-ben meghal I. Ferenc császár, így szüneteltetik az országgyűlést.
Az új király, V. Ferdinánd helyett (aki szellemileg gyenge) Metterich kancellár uralkodik, mindenhol elérte, hogy a megyék királypártiak legyenek. Kölcsey halálával (1836) az ügy elbukik.
1837. A Habsburgok bosszút állnak, letartóztatják, Kossuthot, Lovassy Lászlót, Wesselényit nem, mert beteg, megvakult. Kossuth a börtönben tanult meg angolul, és tanult közigazgatástant.
A letartóztatások miatt felháborodás van az egész országban, a következő – 1839 – országgyűlésre sokan nem akarnak elmenni, és szabadon engedik a rabokat.
Ezen az országgyűlésen (1839) elfogadják a jobbágyok önkéntes örökváltságait.
Itt vitatkozik össze Kossuth és Széchenyi – Széchenyi szerint Kossuth tervei háborút fognak kirobbantani, amiben vesztesként fognak kikerülni a Habsburgok ellen.
Példaként felhozta az 1830-32.-es kolerajárványt, amiben 100ezren haltak meg, mert a betegség a vízzel terjedt (talajvíz-kutak) ezért bizmut porral fertőtlenítettek, amire a parasztok azt hitték, hogy méreg, és fellázadtak, gyújtogattak, nemeseket öltek meg.
Kossuth érdekegyesítésre való törekvéseinek okai

Nemesség érdeke:

­ maradjon meg a jobbágyság, mert így ingyen dolgozik és olcsó az adó

­ kézpénzhez akart jutni, hogy modernizáljon, bérmunkást alkalmazna, gépeket venne

Jobbágyok érdekei:

­ fel akart szabadulni

­ sokuknak már jobbágytelkük sincs, mert öröklődés alatt lecsökkent a területe ezeknek, nem tudott megélni, pénzt szeretett volna keresni

Zsellérek: ők nincstelenek, még házhelyük sem volt, csak a földesúr engedélyével a pusztán éltek, cserében dolgoztak neki.

Kossuth szerette volna:

­ legyen kötelező az örökváltság, és ha nincs a jobbágynak pénze, az állam fizesse ki helyette, váltsa ki. Hitelre van szükség.

Következményei lennének:

Nemesek: ők is fizetnének adót, akiknek van pénzük – közteherviselés – nagyobb állami bevétel folyna így be, amiből megtérülne a jobbágyfelszabadításokra elköltött pénz.

Jobbágyok: tudna pénzt keresni, a földjével együtt szabadulna föl, így fejlődni tudna.

Zsellér: bérmunkát tudna vállalni, így pénzt tudna keresni.

Kossuth védegyletet szervez 1844-ben, aminek a célja:
A magyar ipar segítése céljából a tagjai akkor is magyar árut vesznek, ha rosszabb, ha drágább. 6 évig így tesznek. Komolyabb gazdasági eredményeket nem ért el ezzel, de növelte a reformok híveinek szervezettségét.

1843-44. Országgyűlés: A magyar nyelv államnyelvvé vált.

1844-47. élesedik a belpolitikai helyzet:

­ ellenzéki liberális tábor alakul Kossuth, Deák, Wesselényi, Batthány (jelentős reformokat szeretett volna) vezetésével.

­ centralisták: Eötvös József, Trefort Ágoston – képzett nemesek, akik szerették volna, ha nem lenne összetűzés a Habsburgokkal.

­ konzervatívak: Dessewffy Aurél: óvatos reformok híve: „A fontolva haladók, akik nem fogadták el se Kossuthot, se Széchenyit”.

1846. Ellenzéki nyilatkozat: A magyar nemzet ügye, Erdély, amit a török kiűzése után nem csatoltak vissza az országoz, ott katonai kormányzóság van. (Kossuth vallja, hogy amíg az ország a Habsburg birodalom része, addig nem lesz fejlődés)

Haza és haladás kérdései:

­   nacionalizmus: polgári emberjogok biztosítása, alkotmány a birodalomban törvény előtti egyenlőség, közteherviselés. A viták közben a reformkor a csúcspontjához közeledik.

­   haza ügyeiben: mi legyen a függetlenséggel, leszakadjunk-e a birodalomtól. Kossuth nem félt a fegyveres konfliktustól sem, Széchenyi viszont igen.

Az országban dúlt a nemzeti-eszme (nacionalizmus), a magyarságtudat, a dicső múlt emlegetése.

Költők: alkotásaikban is, pl.: Bánk bán, Himnusz, Petőfi, és Arany művei, a népet felkészítik, viszont nincs katonai erő. A fiatalok ekkor a Habsburgok, az olaszok, a csehek seregeikben szolgálnak). Az irodalmi élet felpezsdül, vándorszínházak járják az országot. A lelkesedés hatalmas, mindenki változtatni akar.

Mindeközben Széchenyi alkot: Lánchíd, vonat- és gőzhajó közlekedés, utak, folyók szabályozása. Gyors gazdasági fellendülést kiváltva.
A Habsburgok ebben az időben az „oszd meg és uralkodj” elvét játsza ki az ország ellen.
Lázította a birodalomban élő népeket a magyarok ellen, amit a magyarok nem vettek észre.

1847. Pozsony, országgyűlés, választások:

Kossuth Pest vármegye képviselője lett, Batthányi támogatja az alsóházba bejutását is.
Ekkor felmerült még a teljes úrbéri viszony (ősiség) megszüntetése, és az ipar fejlesztésének a programja.

Kossuth megbízatása lehetővé tette, hogy az ellenzék vezére lehessen Pozsonyban.

Felirati javaslatot készített, megegyezik a 12 ponttal: Mit kíván am agyar nemzet?

Közben Pesten megalakul a fiatal Magyarország, a „Forradalmi ifjak”:
Petőfi, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József, Irinyi Dániel, Bulyovszky Móric. Ők polgári származásúak, nekik tetszik pl. a hídpénz terve, szimpatizálnak a liberálisokkal.
Gőzhajón Pozsonyba mennek, Kossuthoz, felajánlják a segítségüket. Kossuth szerint tömegtámogatás kell, hogy a követek le ne szavazzák őt, és mindenki számára érthetően fogalmazzák meg a programját, írassák alá a petícióját (felirati javaslatát).
Azt tervezik, hogy a március 19.-ei József-napi vásáron íratnák alá ezt, ezzel hírét vinnék a készülődésnek.

Erre készülnek, amikor forradalmi hullám tör ki Európában:

Franciaországban Lajos Fülöp átadja a hatalmat a pénz-arisztokratáknak, akik meggazdagodnak, a nép a megszorítások ellen tiltakozva felolvasó esteket tartanak, ezekkel megnyerve a szegény embereket, ilyen estékből indul a forradalom.
Lerohanják Lajos Fülöp lakosztályát, királyság megszűnése, köztársaság megalakulása.

Ennek hatására sorban törnek ki a lázadások a Habsburg birodalom területein is pl.: Itália, Csehország, Berlin.

1848. március 13.-ban Bécsben is kitör a forradalom, joghallgatók tiltakoznak Matternich kancellár ellen, aki elmenekül, a császárt lerohanják. Ennek híre másnapra eljut Magyarországra is.
A forradalmi (márciusi) ifjak a Pilvax kávéházban a petíció szövegét tervezik, a hír hallatán rájönnek, hogy nem lehet várni a vásárig.
Másnap, március 15.-én ott találkoznak, orvosi-, jogi egyetemekhez mennek, ahol tömegek csatlakoznak hozzájuk. A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot, és a Nemzeti dal-t.

Készülni kell:

• az összefoglaló 35 kérdéseiből
• a sík tükör képalkotása
• a fénytörés törvényei
• a gömb tükör leképzési törvénye – képlet is,
  mert számítások is lesznek
• tükrözés,
• szivárvány feltétele.
• Coulomb törvénye
• elektromos megosztás,feszültség és térerősség.
• Fogalmakat is át kell nézni ezekből

2. Klasszikus ipari forradalom

3. Magyarország a Habsburg birodalomban

4. Mária Terézia és II.József

5. Reformkor és Széchenyi alkotásai

6. Kossuth Lajos és programjai ]]> http://www.vimizo.com/gimi/?feed=rss2&p=900 0 http://www.vimizo.com/gimi/?p=892 http://www.vimizo.com/gimi/?p=892#comments Sun, 26 Feb 2012 10:26:42 +0000 vimizo http://www.vimizo.com/gimi/?p=892 Reformkor és Széchenyi István alkotásai

Előzmények:
1800-as évek elején Napóleoni háborúk, 1813. Lipcse, a népek csatája, Habsburg győzelem. Híres konferencia Bécsben 1813-1815.

Bálok, rendezvények folyamatosan. Arról tárgyaltak, hogy hogyan nézzen ki Európa.
Része lesz a Szent Szövetségnek: Ausztria, Porosz, Orosz, Anglia.
I. Ferenc összeveszett a rendekkel, abszolutisztikus módon uralkodik. Nincs országgyűlés (rendi gyűlés).
1825. – ekkor hívja össze a rendi gyűlést Pozsonyban.
Reformkori viták: függetlenség, magyar nyelv kérdése – törvényhozás nyelve: latin, hivatalokban: német.
Haladás kérdése, középkori állapotok vannak az országban, nemesség kiváltságai – máshol már nincs.
Ezeken kellene változtatni.
- ősiség törvénye – nem lehet emiatt hitelezni
- adómentesség – a leggazdagabb réteg nem fizet adót
- jobbágyok kérdése – máshol már ez sincs, senki nem dolgozik ingyen. Itt nem lehet földje, csak bérlője volt a jobbágytelkeknek. 90% jobbágy – nacionalizmus, mindenki beleszámít a nemzetbe.
- vármegyék kérdése – állam az államban. (Ugocsa vármegye: egy átlag vármegye méretének kb. a 10%-a, a királyság ellen szavazott)

Nagyon sok kérdés merült fel, ezek az osztrákoknak sem tetszettek, kivéve a függetlenség kérdése.
1825-1827. I. Ferenc ígéretet tesz az alkotmány betartására.
Gróf Széchenyi István felajánlja birtokai éves forgalmának a bevételét a magyar nyelv fejlesztésére. Tudományos akadémia, tudós bizottság alapítása, hogy a nyelvet alkalmassá tegye a használatra.

Gróf Széchenyi István
1791.-ben született Bécsben, szülei itt éltek. Németül tanult meg gyerekként, magyarul csak felnőtt korában tanult meg.
Apja: Gróf Széchenyi Ferenc, hatalmas birtokai, földjei vannak. Gyűjti a könyveket, régiségeket, nagy mennyiségű könyvet halmozott fel.  Ezt felajánlja, hogy az államnak adja.
Megalapította a Könyvtárat – Országos Széchenyi Könyvtár – és a Nemzeti Múzeumot.
Ünnepekkor, családi vacsorák alkalmával idős jobbágyot az asztalhoz ültetett, velük evett. A gyerekeknek kezet kellett csókolniuk a jobbágynak, hisz neki(k) köszönhették jólétüket.
Anyja: Gróf Festetics Julianna. Zala, Keszthely területeken vannak birtokaik. Bátyja Gróf Festetics György, ő alapította az első Agrár Egyetemet – Georgikon – Keszthelyen, mezőgazdászképzés. Ma is működik.
G. Széchenyi István gyerekként katonai iskolába jár, harcol is Lipcsében, futárként teljesít szolgálatot. 22 évesen főhadnagy, kitüntetik. Osztrák barátjával csinál mindent, de Széchenyi nem kap magasabb rangot, mert magyar. Csalódik, leszerel.
Barátja lesz Báró Wesselényi Miklós. Vele utazgat Párizsba, Angliába. Ott tombol az ipari forradalom, szilárd útburkolat, menetrend szerint közlekedő vonatok, gőzhajók. Mindezek nagyon tetszenek neki. Eltökéli, hogy ezeket a dolgokat meg kell honosítani Magyarországon is. (hozzá köthető az angol WC)

1825. szüksége lett volna kézpénzre Angliában. Gyerekkori barátjától Rothschild-tól kért kölcsön, de nem kapott, mert az ősiség törvénye miatt hitelképtelen volt, hiába volt hatalmas vagyona.

A magyarság várta, hogy utat mutasson.

1830. Széchenyi: A Hitel – Innentől reformkor Magyarországon.
A problémák központja a hitel felvétel lehetőségének nemléte. Nem tudnak fejleszteni, nincs tőke.
A jobbágymunka nem jó, mert az kényszer-munka.
Szükség lenne: az ősiség megszüntetésére, jobbágyok felszabadítására – örök kiváltság ára: 20 évi bére.
Az 1832.-es rendi gyűlésen ezeken vitatkoztak, hogy miként lehetne a jobbágyokat felszabadítani.
1835.-ben I. Ferenc meghal, a rendi gyűlés szünetel. Utódja V. Ferdinánd lesz, ő viszont fogyatékos, degenerált, autista (családon belüli házasságok eredményeként). Helyette Metternich kancellár vezette a birodalmat, V. Ferdinánd ő belé kapaszkodott. Folytatódott a rendi gyűlés, de a jobbágy felszabadítás elbukott.

Széchényi további írásai a „Nagy világ”, „Stádium”. Szerves fejlődést mutatott az írása, gazdaságilag legyünk erősek, mert ha erősek vagyunk, mindenki a barátunk akar lenni, nem pedig háborúzni akarnak.
A császártól állami pénzt kapott a közlekedés fejlesztésére. Kormánybiztos lett.
Magyarországot a kereskedelem mentheti meg, ehhez utak kellenek – mezőgazdasági áru kivitel – nincsenek utak, föld utak vannak, amik esős időben sártengerré válnak, járhatatlanok.
Vizi út: szabályozza a Tiszát, Dunát – Vásárhelyi Pál a Vaskaput irányított robbantásokkal megnyitotta, hogy a Fekete-tengerig hajózható legyen. A kor legnagyobb mérnöki munkája.
Tisza: sok kanyar, ezeket vágta le (akkori tudás legjobbja) így a régi mocsara árterületek a legjobb mezőgazdasági földekké váltak.
Gőzhajózás: Balaton, Duna, Tisza
Ő nevezte először Pest-et és Buda-t Budapestnek.
Vasúti közlekedés is az ő érdeme. Első vonal Budapest és Vác között jött létre. Útidő: 1 óra 27 perc volt.
1846. július 27.-én volt az első – Vácon épp az átadás napján tűz ütött ki – a rendőrség épülete-, az állomás épülete megmenekült, de a város szinte teljesen leégett. József nádor családjával együtt az első vonattal utazott Vácra, amikor mindenki tüzet oltott. Az úri közönség is beállt a tűzoltók közé, megmentették az állomás kőépületét. Este a megtartott fogadásra mindenkit beengedtek.
1848 Szolnok-Budapest vasút átadása, majd az 1850-es évektől bővítik ezeket.
Nagy álma volt a Lánchíd megépítése, hisz addig csak hajóhíd volt, amit naponta 2x szétszedtek.
A Lánchidat Klark Ádámmal tervezteti meg, középen nincs pillérje. Első ilyen híd. 1848-ban adják át.
Ezen a hídon szednek először hídpénzt
Széchényi elméje itt kezd megbomlani: a három embert elsodor az elszakadt lánc a híd építésekor.Széchenyi gyógyintézetbe kerül, mániákus depressziós volt, amit a fokozott stresszhatás előidézett. Magát okolta sok mindenért.
Stressz megszűnt –> tiszta elme.
Lóverseny: állatnemesítést is akarta segíteni.
Kaszinó: az angol klubok mintájára építette, ez a nemesek találkahelyévé, megbeszélések helyévé vált.
Hengermalmok: hengerek szembeforgatása az őrlés finomságát erdményezte, ezért eladhatóbb árut tudtak előállítani.

Széchenyi – Kossuth között nagy volt a vita. Széchenyi nem akart a Habsburgokkal vitázni. Gyilkosnak tartotta Kossuthot, az ország tönkretevőjét látta benne.
Kossuth később pedig Széchenyit a legnagyobb magyarnak mondta ki.

*hajóhíd:
Második hajóhíd Buda és Pest között 1767-ben épült., és 1849.-ig, 82 éven keresztül állt fenn.
Az egyenes változat 43 hajótesten nyugodott, hosszúsága 422 méter, szélessége 8,85 méter volt, a következő megosztással: a két szűk gyalogjáró 1,10-1,10 méter, a kocsiút 6,65 méter szélességű; két szemben jövő szekér is elfért rajta. A hajók számára a parthoz közeli részen mindkét oldalon szét lehetett nyitni egy három hídtagból álló részt.
A második hajóhíd már egyértelműen polgári célokra készült: két oldalán korláttal elkerített gyalogjárókkal, amelyeken egyirányú közlekedés folyt (az északi oldalon lehetett Pestről Budára menni), s a kocsiútnak is az északi felén hajthattak át Budára. A hídfőknél emelkedett a vámház és az őrség épülete. Az átkelésért hídvámot kellett fizetni – de ez alól mentesültek többek között a nemesek, a papok, a szerzetesek és apácák, a katonák, a városi tisztviselők, az orvosok, a diákok, valamint a menyegzői menetek résztvevői. A hídvám gyalogosnak 1 krajcár, kétökrös szekérnek 36 krajcár volt. A hajósoknak hajóvámot kellett fizetni az áteresztésért

Elemezze Széchenyi és Kossuth programját!

Mutassa be a reformországgyűlések legalapvetőbb eredményit!

Elemezze Széchenyi és Kossuth programját!

1. A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban

a) Mezőgazdaság

Hazánk agrár-ország. A XIX. sz. első felére a földesurak kiterjesztik a majorsági területet árutermelés céljából. Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik. (Nagyobb majorság. Eredmény: több árut tudnak
termelni, több a haszon, nagyobb a bevétel). Jellemző maradt a robot, a háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés.

Mint látható, a földbirtokosok vagyona nőtt, de a kézben lévő pénzt nem a birtokok fejlesztésére használták föl, hanem elherdálják.

Néhány előnyös helyzetben lévő nagybirtokos – az ország nyugati, északnyugati peremén – arra használja föl a konjunktúrát, hogy birtokát korszerűsítette. A korszerűsített nagybirtokon elterjedt a vetésforgó.
Vasekét, vetőgépet használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk egyre vonzóbb lett, követésük azonban a tőkehiány miatt a legtöbb birtokos számára szinte lehetetlen.

Magyarország a mezőgazdaság szempontjából nem sokat lépett előre. Amikor bekövetkezett a dekonjuktúra, elhanyagolt gazdaságok és a rossz minőségű, eladhatatlan termények jellemezték Magyarország mezőgazdaságát. (Ennek következménye, hogy a nemesség nagy részénél válsághelyzet alakul ki.)

b) Ipar

A napóleoni háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális kereskedelem. Hatására nálunk is új manufaktúrák keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézműipar céhes szervezete. A dekonjuktúra ideje alatt visszaesés figyelhető meg. A kereskedelem, a kézművesipar és a manufaktúrák fejlődése leáll.

A megkülönböztető vámpolitika elvágta Magyarországot hagyományos kereskedelmi partnereitől, és az örökös tartományok piacává tette. (Mindez hatással volt a társadalom alakulására is.)

c) Társadalom

A társadalom felső rétege differenciálódik. Van a nemességnek egy kis csoportja, akik meggazdagodnak. A nemesség jelentős része viszont (kis- és középnemesség) elszegényedik. Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket kell felvenniük, nem tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné válnak. Így kialakul a BOCSKOROS nemesi réteg. Számuk kb. 700.000. Életformájuk, műveltségük nem különbözött a parasztétól. A nagybirtokot gyűlölték, de előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak.

A parasztság is differenciálódik. A parasztság felső rétegének sikerül az árutermelésbe bekapcsolódnia. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárultak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását.

A társadalom harmadik csoportja a munkások, kiknek száma a konjuktúra idején igen kevés. A polgárság Magyarországon gyenge, mert a lehetőségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket a nemesség képviseli.

Az értelmiségi réteg a legalsóbb társadalmi rétegből termelődik ki. Anyagilag nem ellátottak. A módosabb réteget a jobb családból származók alkotják. A reformok és a polgárosodás legelszántabb hívei az értelmiségiek köréből kerültek ki.

 
2. Széchenyi programja

A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a MTA. Ezen az országgyűlésen sok más probléma is felvetődik (pl.: jobbágykérdés, kultúra). A felajánlás helyszínén 154.000 pengő gyűlik össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami elindítja a reformokat. Ezen az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál veti fel a jobbágykérdést. Ez óriási felzúdulást vált ki. A nemesek első reakciója, hogy elzárkóznak a gondolattól.

Széchenyi édesapja, Széchényi Ferenc, aki sokat tett az országért. Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi könyvtárat. Anyja a Festetich családból származott. Ő is a haladó gondolkodásúak közé tartozik.

Széchenyi fiatal korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így jutott el Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor visszatért, még élesebben látta a különbségeket Nyugat-Európa és Magyarország között.

Gondolatai:

Jobbágykérdés. Azt állítja erről, hogy Magyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek maguknak. (Széchenyi erre nem talál megoldást. Ő sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül élni.)

A Hitel című munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként a birtokosoknak, ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából kifizetnék az adósságukat.)

Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.

Másik két könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait.

Eme pontok:

– törvény előtti egyenlőség

– megyei ügyvédeket hiányolja

– nemesi adóztatás

– hitel

– ősiség eltörlése

– le kell vezetni az örökösödési ellentéteket

– vizek, utak elrendezése

– országgyűlési tárgyalások

– belvámok

– monopóliumokat eltörölni

– hatósági árszabás (maximális)

Ez a három könyv elméleti munkájának eredménye. Magyarország és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától elszakadni.
(Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)

Gyakorlati munkái

– a Duna szabályozása

– Lánchíd            (Megtervezéséhez és megépítéséhez sok pénzt ad. Angliában ismerte meg Klark Ádám építészt, akit meghívott a Lánchíd építéséhez.)

– gőzhajózás megindítása (Balatonon a Kisfaludi hajó)

– Tisza szabályozása

– lóverseny meghonosítása

– lótenyésztés

– hengermalom építése

– vasútépítés (1846-ban indul meg először a vasút.)

3. Kossuth programja

Kossuth először az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet teremtett a reformok ügyének.

I. Ferenc halála után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért „hűtlenség” vádja alapján börtönbe hurcolták.

1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét.

Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom égető problémáit, egységes programmal ötvözve, és kiegészítve az addig fölmerült reformgondolatokat. Kossuth független nemzeti államot akart. Ez a Habsburg Birodalmon belüli gazdasági és politikai magyar különállást jelentett. Azt hirdette, hogy a nemesség nem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül.

A szövetség ára:

– szabad, korlátozás nélküli földtulajdon a parasztoknak

– közteherviselés, a nemesek megadóztatása

– kötelező örökváltság állami támogatással

– népképviselet

Programja tartalmazta a polgári tulajdonviszonyok és a polgári egyenlősé megvalósításának körvonalait. Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemességre vár, mert a hazai polgárság gyönge, és nem is magyar.

Nem mondott le a polgárság erősítéséről és magyarosításáról sem.

Kossuthnak nagy része volt az Iparegyesület, majd a magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb osztrák és cseh ipar közös vámterülettel megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Ezért védővámokra van szükség. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővámrendszert, de a király elhalasztotta a kérdés érdemi tárgyalását. Az ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet, Védegyletet (1844) alakított. Az ide belépők vállalták, hogy 6 éven át csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik.

Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok valamennyien Kossuth mellé, azok a viszonylagos gazdasági és polgári átalakulás demokratikus programja mellé álltak. Ezen mit sem változtatott, hogy 1844-ben kiütötték kezéből legjobb fegyverét, a Pesti Hírlapot.

Széchenyi és Kossuth vitája

Széchenyi sohasem tagadta meg eszméit. Az idő azonban túllépett rajta. Széchenyi látszólag Kossuth modorát, igazából azonban reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel ujjat húzni, félreértette a kétszínű taktikát és felülről jövő reformokban reménykedett.

Széchenyit a Pesti Hírlap cikkei, a vitarovatának, a Kelet népének kiadása készteti vitára. Később azonban Széchenyi elszigetelődött.

A reformkor legfontosabb vívmányai

A XIX. század folyamán az európai nemzetek a feudalizmusból a polgári nemzetállam és a tőkés gazdasági rendszerbe vezető út különböző állomásain voltak, de a fejlődés mindenhol érezhetővé vált.

Az 1830-as években forradalmi hullám bontakozott ki, amely elsősorban a Szent Szövetség konzervatív rendszere ellen irányult, egyúttal megnyitotta az utat a polgári átalakulás és az azt elősegítő liberalizmus előtt.

Nyugaton a gazdasági és a társadalmi fejlődés egybeesett, a liberális eszméket a polgárság képviselte, amely felhasználta az új ideológiát saját hatalmának kiépítésére, ezzel szemben Kelet-közép Európában a politikai függetlenség és a területi egység – végső soron a polgárság – hiányában a liberalizmus erősen nemzeti színezetet kapott.

Az Osztrák Birodalmon belül nagyon eltérő fejlődés figyelhető meg, míg az osztrák és cseh tartományokban nyugat-európai minta szerint megkezdődött az iparosodás és megerősödött a polgárság, addig Magyarország megmaradt agrár-országnak, a birodalom többi tartományának nyersanyag szállítójának. Az ipar kialakulását többek között a megmerevedett céhes ipar akadályozta, de emellett a polgárság számaránya is alacsony volt (ráadásul a polgárság nagy része német anyanyelvű volt). Az idegen nyelvű és érzelmű polgárság helyett a nemesség egy része állt a nemzeti liberalizmus élére, fő követelésű a nemzeti önrendelkezés volt, és bár eleinte a társadalmi változásoktól kiváltságait féltette, a társadalmi helyzet változása arra kényszerítette őket, hogy a polgárosodás útjára lépve feleljenek meg a kor követelményeinek.

A magyar reformkor az 1830-as években született meg, elsősorban az Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására, amely egyrészt a nemességen belüli reformtörekvéseket erősítette, másrészt a szétváló rendi ellenzéket állásfoglalásra kényszerítette. A reformkornak három jól elkülönülő irányzata figyelhető meg:

1. Széchenyi és Wesselényi irányzata (1830-tól)
2. Kossuth politikája (1840-es évek eleje)
3. Centralisták irányzata (1840-es évek közepe)

A reformmozgalmak elindítója Gróf Széchenyi István, akit utazásai során (Anglia, Törökország, Görögország, Nyugat-Európa) szerzett tapasztalatai arról győztek meg, hogy életét a haza felemelkedésének szentelje.

1825-ben létrehozza a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek céljaira egy évi jövedelmét ajánlotta fel. Jelentős írói munkássága is, híres könyvei: Hitel (1830, a hitel kérdése mellett foglalkozik a feudalizmus lebontásának módjával is), Világ (ez válasz Desseffy Józsefnek a Hitel bírálatára írt művére, a Taglalatra), és a Stádium (1843, amely a reformprogram első konkrét leírása). Az elméleti mellett nagyon fontos volt a gyakorlati munkássága is, nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, a lóversenyzés és lótenyésztés megszületése, a dunai gőzhajózás és az első állandó kőhíd (Lánchíd) Pest és Buda között. A közteherviselés és a kultúra szószólója volt.

A reformkor liberálisai túl békésnek találták Széchenyi programját, kevesellték a lényeget, a társadalom egészét érintő reformokat, nem értettek egyet az arisztokrácia vezető szerepének konzerválásával sem, de vitathatatlan érdemeket szerzett (ezt még ellenfele, Kossuth Lajos is elismerte) a nemzet felrázásában, a társadalmi reformok előkészítésében.

Az 1832-1836-os országgyűlésen az ellenzék vezéralakja az a Wesselényi Miklós volt, aki barátságot kötött Széchenyivel, majd együtt járták be Európát, de a polgári átalakulás és a nemzeti követelések összekapcsolásával politikája eltávolodott Széchenyitől. A megerősödött Bécs a reformmozgalmak elfojtásába kezdett, amely támadás fő célpontja Wesselényi lett, akit 1835-ben perbe fognak és bebörtönöznek. Bécs lépése nem érte el a kívánt hatást, az erőszak csak növelte az ellenzéki érzelmeket, ezért taktikát változtatva megpróbálta kisebb reformokkal leválasztani a jobb módú nemeseket a reformmozgalomról. Ennek értelmében született döntés az 1839-1840-es országgyűlésen az önkéntes örökváltságról, valamint a kedélyek megnyugtatása céljából a politikai foglyok amnesztiát kaptak.

A második irányzat vezéralakja Kossuth Lajos, aki elszegényedett nemesi családból származott, és képzett jogász volt. Kossuth hírnevét az általa szerkesztett Országgyűlési Tudósítások, majd a Törvényhatósági Tudósítások című újságaival (amelyeket a cenzúra elkerülése érdekében magánlevélként kaptak meg a címzettek, a megyék) alapozta meg. Tevékenységéért bebörtönözték, majd szabadon bocsátása (1841) után megbízást kap a Pesti Hírlap szerkesztésére. Szerkesztésében az újság népszerű és megbízható hírforrássá vált, politikai programját pedig vezércikkekben fejtette ki Kossuth.
Kossuth politikáját középutasnak nevezhetnénk, elsődlegesnek tartotta az önrendelkezés kérdését, bár a Habsburg Birodalommal való szakítást ellenezte.
A reform folyamatok vezető erejének a kiváltságait elvető, a közteherviselést elfogadó középnemességet szerette volna látni. Az örökváltságot viszont csak kármentesítéssel összekapcsolódva tudta elfogadni.

Kossuth nevéhez fűződik az Országos Védegylet megalakítása (1844), amely összefogva a reform erőit előkészítette egy ellenzéki párt létrejöttét. Ezen kívül felkarolta a nemzeti ipar ügyét, mert a nemzeti fejlődés zálogát a gazdasági önállóságban látta, amihez védővámokkal támogatott nemzeti piac létrehozása szükséges.

Az 1840-es évek közepén jelent meg a harmadik, mindegyik közül a legradikálisabb irányzat, a centralistáké. Tagjai fiatal, lelkes értelmiségiek voltak (pl. Szalay László, Trefor Ágoston, Madách Imre, báró Eötvös József), akik fennálló rendszer mellett a vármegyerendszert is elutasították, új, polgári intézményrendszer létrehozását tartották szükségesnek. Bár önálló politikai szereplésük csak rövid ideig tartott (1846-ban ért véget), de hatásukra olyan fogalmak kerültek a köztudatba, mint a polgári parlamentarizmus, a felelős kormány vagy a népképviseleti országgyűlés.

A következő (1843-1844) országgyűlés sem hozta meg a kívánt reformokat, ami felhívta a figyelmet az ellenzék egységének megteremtésére. A kormányzat mérsékelt reformokat hozott csak, ezek közé tartozik az adminisztrátori rendszer létrehozása, ami Apponyi György alkancellár nevéhez fűződik, a célja pedig a megyékben gyakorolt befolyás növelése volt.

1846-ban Kossuth ismét felvetette az úrbéri viszonyok megszüntetését és az egységes közteherviselés bevezetését (ennek apropója a galíciai parasztfelkelés volt). Az ellenzéki összefogás ismét elmaradt (meghiúsítva Kossuth tervét), ezt kihasználva a kormánypártiak, hogy létrehozzák az első modern polgári pártot Magyarországon, a Konzervatív Pártot (1846), amelynek programja a fontolva haladás lett.

Az élesedő politikai küzdelem halaszthatatlanná tette az ellenzék szerveződését, 1847-ben Batthyány Lajos vezetésével létrejött az Ellenzéki Párt, amelynek programját az Ellenzéki Nyilatkozat tartalmazta. Az utolsó rendi országgyűlésen sem születtek meg az áttörést jelentő reformok, a reformpolitika megfeneklett, ebből az állapotból csak a következő évben végigsöprő európai forradalmi hullám zökkentette ki.

TÉTELEK FEL- és LETÖLTÉSE

Tételek feltöltése:

Ezen az oldalon tételeket, segédanyagokat tudsz feltölteni.
( .doc, .pdf, .jpg ) maximum 10Mb méretben.

cforms contact form by delicious:days

Amit feltöltesz, itt fog megjelenni:
(ha nem látod rögtön, nem kell még egyszer feltölteni, itt lesz, csak az automata frissítés egy órás beállítással bír sajnos)

Tételek letöltése:

• 11.évfolyam
  •  
• Irodalom Vizsga
  •  

10. évfolyam

2.Willendorfi Vénusz
Az élelemszerző életmód következtében a termékenység gondolata került előtérbe. A termékenység jelképe a nő lett, az általános, mindenekfelett álló nő, a nagy Anya (Magna Mater), mint az élet forrása, aki mindennek a kezdete és vége. A figurális ábrázolások nem gyönyörködtetni kívántak, hanem a termékenységi varázslás szolgálatában álltak. A szobrok többsége agyagból készült, és 30 cm-nél kisebb. A “Vénusz” szobrok jellemzői: a női jellegek eltúlzása – hatalmas domborulatok – túlzottan telt formák, arcnélküliség, vagy az arcvonások alig kidolgozottak, a profilok torzak, csökevényes a kéz, karok és lábak elnagyoltak – általában jellemző az aránytalanság. A nőiesség foglalataként elhízott, az anyaságtól deformált testet jelenítenek meg. A nőket ábrázoló szobrocskák az otthonnal és a tűzhellyel álltak kapcsolatban.
Ausztriában, Bécs mellett talált, mészkőből faragott, talán a legismertebb szobor a Willendorfi Vénusz (kb. i. e. 23 000), csupán 11 cm magas. Eredetileg piros színű lehetett, erre utalnak a rajta talált festéknyomok. Míg a melleket, a hasat és a csípőt jelentősen eltúlozta az alkotó, addig az arcot egyáltalán nem részletezte. A karok, a lábfejek hiányoznak.

3.Zikkurát fogalma
A zikkurát egy sajátos mezopotámiai templomforma, ahol több egymásra rakott, egyre kisebbedő terasz tetején áll a tulajdonképpeni szentély.
A zikkurát formájában és funkciójában rokona a maja piramisoknak, amelyek szintén templomok voltak, nem úgy, mint az egyiptomi piramisok, amelyek temetkezési helyként szolgáltak.
Úgy tartották, hogy az istenség földi lakóhelye a templom. A mezopotámiai templom beosztása ezért nagyjából azonos volt a ház beosztásával.A templomot udvar vette körül, ahol különféle áldozatokhoz szükséges oltárok álltak. Minden templomhoz egy lépcsőzetes, általában hétszintes toronytemplom, a zikkurát tartozott. Ennek tetején lakott az istenség, ez volt a végső beavatás, az isteni tudás megszerzésének, a kozmikus eggyé válásnak a színtere.
A zikkurátok toronyépületeit sásfonattal erősített, tömbökbe rakott agyagtéglákból emelték, a király pecsétjét minden egyes téglára rányomták. A zikkurát emeletei egymásra épített, teraszos elrendezésben elhelyezkedő szintek voltak. Minél magasabbak voltak ezek, annál kisebb méretű volt a következő szint. A téglasorokat nádból készült gyékények segítségével erősítették meg, elérve azt, hogy az egész építményt ellenállóvá tegyék a különböző irányú erőhatásokkal szemben.
Az egyre keskenyedő szintek mentén ferdén emelkedő rámpák vezettek a torony tetejére. A legfelső szinten őrizték az istenség szobrát, itt zajlottak a szertartások, s valószínűleg ez szolgált az építmény tetején folytatott csillagászati megfigyelések helyszínéül is. Úgy építették meg a tornyokat, hogy ellenálljanak a pusztulásnak, ezért sohasem emelték őket háromszáz lábnál magasabbra.
Marduk babiloni temploma
A leghíresebb zikkurát a babiloni Étemenanki, azaz „az ég és a föld alapjának temploma”.
Ez az i. e. 2. évezred elején készült, s egyes kutatók szerint az i. e. 6. századi újjáépítéséhez fűződik a Bibliából ismert „Bábel tornya” történet.
A babiloni Marduk főistennek szentelt zikkurát hét szintből állt, s ezek mindegyikét egy-egy istennek (bolygónak) szentelték. Az építmény magassága megegyezett a hosszával, sarkai a világ négy táját jelképezték. A torony hét szintjét különböző, a bolygóknak megfelelő színekre festették. A Szaturnusz szolgált alapként, a legmagasabb fokon, a torony aranyozott tetején pedig a Nap lakozott. Felülről lefelé haladva a második szint fehér volt a ragyogó Jupiter színeként. A harmadik, téglavörös szint a Merkúré volt. Ezután következett a kék a Vénusznak, a sárga a Marsnak, és a szürke vagy ezüst a Holdnak. Szaturnusz szintje fekete volt.

4.Asszíria szobrászat:
Arany és bronz istenszobrok. Az asszír szobrászat frontális beállítású, az arcok nyugalmával ellentétes a túlfeszülő, tetterőt eláruló izomzat; a test, a ruha mintázása egyszerű, a haj és a méltóságot kifejező szakáll kidolgozása aprólékos. A szobrok erőt, nagyságot, fenséget érzékeltetnek. Kedvelik a stilizált formákat, a keveréklényeket, a démonalakokat. Jellemző a sematikus formaképzés és a dekoratív hatásra való törekvés.
Domborművek (relief): harci jelenetek, életképek, vadászjelenetek. Az egyiptomiakhoz hasonlóan jellemző a szalagszerű ábrázolásmód, jelzésszerű tájrészletekkel. Az élet eseményeit, királyok hadjáratait, véres jeleneteket, templomi áldozatokat is ábrázolnak. Fogalmi és szimbolikus elemek beépítése a kompozícióba.
A babiloniak az asszírokéhoz hasonló erőteljes felépítésű, fejlett izomzatú testábrázolásnak hódoltak. Oroszlánok, kígyógriffek, bikák ábrázolás mázas cserepeken.
Mezopotámiában a sumer szobrászat statikus merevségről árulkodik. Az istenek, istennők, királyok, elöljárók és helyenként a nép tagjainak szobraiból az elnyomás és félelem árad. Az orans a legjellegzetesebb szobrászi ábrázolás. Az alak mozdulatlanul áll ima közben, mellén összefűzve tartja kezeit. A két, aránytalanul nagy, szuroktól karikás szeme látszólag a látóhatáron túlra néz. Néhány szoborcsoport esetében nincs különbség az istenek és a halandók, a király és az alattvalók közt.
A babilóniaknál, Mari palotájában a festmények a király öltözködését vagy más realista jeleneteket ábrázolnak. Az asszírok palotáik díszítésére használták a szobrászatot. Az uralkodót dicsőítő domborműveket hatalmas, ötlábú, emberarcú szárnyas bikák kísérik. A király képmásán feltűnő, hosszú, derékszögű, gondosan fésült szakálla és finoman kidolgozott ruhája látható. A jelenetek az udvar életét (az alattvalók fogadása és hódolata), vadászatot és háborút ábrázolták lenyűgöző valósághűséggel, ahogy ezt II. Sargon Khorsabadi palotájának domborművei bizonyítják.

Az egyiptomi művészet sajátosságai

A képzőművészet alkotásai a műfajtól és a témától függetlenül, bárhol jelennek meg, rendeltetésük szerint elsősorban a túlvilági életet szolgálják.

Az egyiptomi művészet sajátos stílusát az életnek és a halálnak egymásba átfonódó kettőssége adja meg.

Az élet mindennapi eseményeit ábrázolják, de időtlenné általánosított, elvont formákkal.

A művész nem azt állítja elénk, amit lát, hanem a megadott formákból alakítja ki a leginformatívabb ábrázolást.

Eredetiségnél többre becsülték a szabályok tökéletes követését.

→Ebből a felfogásból adódott, hogy 3 ezer év alatt alig változott a művészetük.

Az ábrázolás minden területein szigorú szabályok határozzák meg a művész mozgásterét.

5.Egyiptomi építészet jellemzői

Jellemzi: gyakorlatiasság, nagyvonalúság, a formák nyugodt harmóniája, a templomok és a temetkezési helyek esetében, emberfölötti méretek

Matematikailag tökéletes formák, egyenes vonalak, derékszögek, tiszta felületek és szegletek.

Minden, ami ferdül, az egyiptomiaktól idegen.

Ez a lakóházakra is igaz. Az egyiptomiak találták fel a négyszögletes alakú házat, korábban ugyanis a lakóépületeket kör alakúra építették. A ránk maradt építészeti emlékek elsősorban a nagy, reprezentatív építkezések maradványai; a templomok és a piramisok.

Építészet: templomok

A templom elrendezése:  központi szentély, ezt különböző rendeltetésű helyiségek vették körül: nagyméretű zárt és nyitott terek, csarnokok, oszlopokkal körülvett udvar.

A templom részei: pylon = az egyiptomi templomok kapuépítménye, gazdagon díszített, trapéz alakú fal, peristyl: három oldalról oszlopsorral övezett nyitott udvar hypostyl csarnok = a peristylre merőlegesen épült, fedett terem, melynek mennyezetét oszlopsorok támasztják alá. A terem közepének két oszlopsora magasabb, mint a többi, ez csarnokot alkot. A két oldalsó csarnokot a középső, magasabb csarnokra épített oldalfalába vájt ablaksor világítja meg.

mennyezetét kék égre festett arany csillagok díszítik, oldalfalán hullámvonalak, vízinövények

Építészet: sírépítmények, kisméretű sírkamrák a bebalzsamozott halottak elhelyezésére. Több helyiség volt – az “útravalók” tárolására. A föld színe alatt nyertek elhelyezést, erre erőteljes felépítmény  került.

nekropolisz = a halottak városa ide az uralkodók és az előkelők temetkeztek (a Nílus partján)

dromosz = kőburkolatú út, a folyótól a holtak városáig, az út két oldalán  szfinxek, emberfejű állatok álltak.

Sírtípusok: masztaba (padsír)- csonka gúla

piramis: lépcsős vagy gúla forma, eleinte sziklatömbökből, később vályogtéglából készült monumentális építmények.

A legnagyobb közülük a 137 m magas, és eredetileg 230,38 m oldalélű ghizai Kheopsz-piramis. A piramisépítés vallási tevékenység. A nép a királyért teszi, aki mint a mindenség urának megtestesítője, a túlvilágról is jótékonyan befolyásolja a földi létet. Az isteni király korlátlan hatalma nemcsak az ország rendjét garantálja, hanem a kozmosz harmóniáját is. A piramis az ég mása, szigorú geometriai szempontok alapján épül.

Az “aranymetszés“, a “bűvös négyzet”, “szent háromszög” technikáját alkalmazzák. A méreteknél olyan mágikus számok játszanak szerepet, mint a három és a négy, mert mindkettő a tökéletességet szimbolizálja. barlangsír – függőleges fal belevésett helyiségsor,  domborművekkel borították (díszítették).

Lakóépületek,lakóházak – egy vagy több helyiségből álló agyag vagy sárkunyhó

paloták – nyitott előtér, központi fogadóterem (trónterem), zárt fallal körbezárt udvar, gazdasági épületek, cselédlakások, vízmedencés kertaz uralkodói palotáknál templom is épült.
obeliszk – emlékoszlop kolosszus – álló vagy ülő óriásméretű szobor

Emléképítmények, halotti-templomok: A piramis közelében halotti templomot emelnek, ahol a fáraó kultuszát ápolják

Az építészet technikai megoldásai
térlefedés: kőgerendás áthidalás, kis fesztávolság miatt sűrű oszloperdő.

térszerkezet: támaszgerendás = a támasz tömör kőfal vagy pillér

A téralakítás elemei
oszlop: vastag és sűrűn helyezkedik el, függőleges vájatsorral mélyített,  domborművekkel díszítik és színes mészfestékkel festik

részei: ,törzse négyszög, majd nyolc- illetve tizenhat szögletű alaprajzú hengeres – növényutánzat

entázis: középen kiszélesedő formálás fejrész – stilizált növényi elem: papirusz, lótusz, virág

Hathor istennő fejének mintájára faragott fejezet, lábazat – alacsony, meredek hajlású csonka kúp

obeliszk: hieroglifákkal díszített, felfelé enyhén keskenyedő, négyzetes alaprajzú oszlop tetején piramidon zárással.

homlokzat :   tagolatlan,monumentális, síkhatású dombormű (mélyített) írásokkal ellátott egyszerű koronázó párkány.

EKHNATON Ahet Aton (Tell-el-Amarna)

Az egyiptomi művészet történetében „csak egyetlen egy ember rázta meg a stílus börtönrácsait”, a vallásalapító, monoteista gondolat felfedezője, és a művészet első tudatos megújítója, IV. Amenhotep (Ekhnaton). Művészei legyőzik a merev, akadémikus stílust, és legfőbb szabállyá természetességet emelik. A szigorúan szabályozott beállítások helyett kedvelik a szokatlan helyzetek ábrázolását, és elsősorban azt tekintetik feladatuknak, hogy az egyén belső lelki életét ábrázolják. Az arcképekbe szellemi feszültséget visznek, megjelenik a perspektivikus rajz, csoportkompozíció, érdeklődés a táj iránt, életképszerű ábrázolások.

A fáraó saját kérésére számos képmást, szobrot készítetett magáról, amelyek a kevésbé előnyős vonásokat is hitelesen ábrázolják a természetesség jegyében, így nem egy esetben kifejezetten csúnyának ábrázolva Ekhnatont.

A fáraó saját maga is festett. Alkotásaival példát kívánt állítani művészei számára, ahogyan felrúgta a művészet szigorú szabályait.

Legkedveltebb témája a családi idill ábrázolása, egyik képen kislányát emeli térdre, máshol feleségével sétál a kertben, amely alkotások intimitása minden korábbit meghalad.

Az egyiptomiak a mûvészet minden ágát a halál legyõzésének szolgálatába állították.
A legjelentõsebb építmények a templomok és sírépítmények. A legõsibb sírtípus a masztaba (arabul: pad; nyújtott négyszögû, lefelé enyhén szélesedõ, döntött oldalsíkú építmény).
A másik sírtípus a piramis (négyzet alaprajzú, gúla alakú, tömör kõépítmény). Korai formája a lépcsõs piramis, ami úgy keletkezett, hogy a fáraó sírhelyét lépcsõzetesen egymásra épített masztabák sorával emelték ki. Késõbb a lépcsõk visszaugrásait kiegyenlítették. A gúla térfogatához képest a sírkamra elenyészõen kicsi, a hozzá vezetõ folyosó nyílását befalazták. A piramisokhoz egy vagy két templom tartozott.
Óbirodalom: szakkarai és a gizehi (Kheopsz, Khephrén, Mükerion) piramis együttesek.
A templom legfontosabb része a szentély. A templom a szentélyhez vezetõ udvarok és csarnokok sora. Jellemzõ elem a kapu két oldalán emelkedõ döntött falsíkú, toronyszerû tömeg a pülón. A templomhoz vezetõ, szobrokkal szegélyezett út a dromosz. A templomok külön csoportját képviselik a barlang-templomok és a síregyüttesekhez tartozó halotti templomok.
Újbirodalom: terasztemplom Deir el-Bahariban, a luxori Amon templom, a thébai Ramesszeum, Abu Szimbelben II. Ramszesz sziklatemploma.
Késõi birodalom: edfui Hórusz templom.
Az egyiptomi építészetre jellemzõ, hogy töretlen síkokkal határolt tömegformákat alakított ki. Az örökkévalóságra törekedett. Monumentális alkotásait az anyag rendíthetetlen szilárdságával, az idõtálló kõ és a geometrikus forma együttes erejével tette idõtlenné. Ezért kevés a nyílás és a díszítés is olyan, hogy nem töri meg a felület egységét.
Obeliszk: egyetlen tömbbõl kifaragott karcsú kõpillér
Szfinx: emberfejû, oroszlántestû, monumentális szobor.
A piramis
Piramis = Pir-m-haru vagyis “kilépés a világosságra” masztaba – a lapos tetejű sírépítmény – alapformájából fejlődött ki. Legkorábbi alakjában felismerhető az egymás fölé helyezett egyre kisebb masztabák sorozata. A legkorábbi piramis, amely fennmaradt, Dzsószer szakkarai lépcsőzetes piramisa i. e. 2650 tájáról, a 3. dinasztia korából. A hagyomány Imhotep építész alkotásának tartja. A 60 méter magas piramist halotti kápolnák veszik körül, amelyeknek egy része a 30 évenként megtartott heb-szed-ünnep alkalmára épült.
Hérodotosz így írja le a Kheopsz-piramis építését (II.125):
“Fokokon épült föl, amelyek lépcsőkként mentek fölfelé. Miután az elsőket megcsinálták, a köveket rövid rudakból készült emelőszerkezetekkel emelték a magasba. Ha a kő a legalsó fokon nyugodott, egy másik emelőkészülékre helyezték, amely az első fokon állott, s erről áthúzták a másodikra. Mert ahány lépcsőfoksor volt, annyi emelőkészülék is volt. “
A piramis csak része volt egy nagyobb sírépület-együttesnek, amelyhez hozzátartozott még egy halotti templom a piramis keleti oldalán és egy völgytemplom valamivel mélyebben, a folyóhoz közel.
Az obeliszk
Az egyiptomi építőművészet jellegzetes motívuma az obeliszk. A monolit emlékmű oldalába vésett hieroglifa felirat megnevezi a megbízást adó uralkodót és az eseményt, amelynek tiszteletére emelték. Az obeliszk eredete ősi időkre nyúlik vissza, amikor a függőlegesen álló kőtömbnek mágikus erőt tulajdonítottak és kultikus tárgynak számított. Az egyiptomi kultúrában az obeliszk arra emlékeztetett, hogy a Napisten teremtette a világot, és ezért úgy állították a templomok elé, hogy a felkelő nap első sugara ráeshessen. De egyúttal az uralkodót, mint Amon-Rét, az istenek királyát megillető tiszteletadást is szolgálta. Az obeliszkek alapanyaga rendszerint Asszuánból hozott gránittömb volt. A köveket hatalmas teherbárkákon szállították felfelé a Níluson,  felállításukhoz rámpákat építettek. A ránk maradt legnagyobb egyiptomi obeliszk – amelynek elkészítésére III. Thotmesz adott megbízást – ma Rómában áll, a Piazza San Giovanni in Lateranón; közel 32 méter magas, és 460 tonnát nyom. Egyetlen vörös asszuáni gránittömbből vésték ki.
Lakóházak
Az ókori Egyiptom lakóházait napon szárított vályogtéglából és nílusi iszapból készült téglából építették, ezért nem tudtak ellenállni az évezredek viszontagságainak. Fennmaradtak azonban lakóházmodellek a Középbirodalom sírjaiban, és így tudjuk, hogy voltak közöttük egy, sőt kétemeletesek is, és tetőteraszuk, esetenként erkélyük is lehetett.
Minden ház szabályosan elrendezett helyiségek együtteséből állt. A legáltalánosabb típusnak három lakóhelyisége, egy konyhája és leghátul egy éléskamrája volt. Egyes épületek pincével is rendelkeztek. A ház legelső, fő helyiségének mennyezetét középen néha faoszlop támasztotta alá. Hasonló típusú települést tártak fel az amarnai nekropolisz közelében is, de a jelek arra mutatnak. hogy ezt csak rövid ideig lakták.

6.Egyiptomi festészet

Színek:

nő: világosbarna vagy rózsaszín;

férfi: barnásvörös;

háttér: fehér (19. dinasztiában sárga)

Felületek: a legnagyobb felületek törvénye érvényesül: az arc, a kar és a láb oldalnézetben van, a szem, váll, mellkas és törzs pedig elölnézetben, csípő 3/4 profilban.

Témák:

köznapi élet (földművelés, pék, fazekas) pl. ludak sora, szakkarai sírban marhacsorda.
Új szabály a Középbirodalomban: a méret az alak jelentőségétől függ. Nem a látszat szerint festettek hanem a hagyomány által szentesített törvények alapján. Ennek az volt az oka, hogy műveik az örökkévalóságnak szólnak.

jellemzői: síkszerű ábrázolás: A legjellemzőbb nézeteket egyesítő, a nagy felületek törvénye érvényesül.
szalagszerű kompozíció, egymás fölötti elrendezés (térérzékelés), tiszta, élénk színek

Száműzik az árnyékot, mint a hatáskeltés brutális eszközét. Úgy érezték, hogy minden illuzionizmusban, a szemlélő megtévesztésére irányuló kísérlet

Az egyiptomi művészet igen kevés színt használ. A fő színek: fekete, vörös, és sötét narancsszín; ritkán a sárga, zöld és a kék. Átmenet, árnyalat nincs, csak hat szín ritmus

Térbeliség ábrázolása: A térbeliséget sávokra bontással érzékeltették. A legalsó sávba kerültek a hozzánk legközelebb álló alakok és tárgyak, a fölötte levőbe a távolabbiak, és így tovább.

Az állatok ábrázolása:  Kevésbé merev és szabályokhoz kötött, mint az emberábrázolás

Az állatok ábrázolásai sokszor olyan realisztikusak, hogy könnyen azonosítható, hogy az ábrázolt állat milyen fajba tartozik.

Festészet: Médiumi ludak

A IV. dinasztia korából, az i. e. 2500 körüli időkből.(Kairó, Egyiptomi Múzeum).

A fekete és fehér között már finoman árnyalt színskála alkalmazása figyelhető meg.

A festékek természetes színezőanyagok:

vasoxidból készül a vörös és a gesztenyebarna,

malachitból és azuritból a zöld és a kék.

A formák pontossága, a színek hitelessége, a tökéletes kidolgozás olyan benyomást kelt, mintha egy zoológiai tankönyv lapjait forgatnánk.
Legkorábbi emlékek: fazekasmunkák díszítései: földfestékkel és nádecsettel.
A festészet szabályait az Óbirodalomban fektették le:
Színek: nő: világosbarna vagy rózsaszín; férfi: barnásvörös; háttér: fehér (19. dinasztiában sárga)
Felületek: Az egyiptomi domborműveken és festményeken a legnagyobb felületek törvénye érvényesül: az arc, a kar és a láb oldalnézetben van, a szem, váll, mellkas és törzs pedig elölnézetben, csípő 3/4 profilban.
Témák: köznapi élet (földművelés, pék, fazekas) pl. ludak sora, szakharai sírban marhacsorda.
Új szabály a Középbirodalomban: a méret az alak jelentoségétől függ.
Nem a látszat szerint festettek hanem a hagyomány által szentesített törvények alapján. Ennek az volt az oka, hogy műveik az örökkévalóságnak szólnak.
Emlékek: Hajóépítő műhely a Níluson; Thébai sírok falfestményei (pl. Bárkák evezosökkel); Tutanhamon és Ramosze vezér sírja: amarnai művészet – már naturalistább ábrázolás (testi fogyatékosság is látható), részletezés
Térbeliség ábrázolása: A térbeliséget sávokra bontással érzékeltették. A legalsó sávba kerültek a hozzánk legközelebb álló alakok és tárgyak, a fölötte levőbe a távolabbiak, és így tovább.

7.Az egyiptomi szobrok jellemzői: 1.

Szobrászat két formája:

monumentális kőszobrászat

kisplasztika: agyag, fa, elefántcsont

A domborművek: A magas domborművet az egyiptomi művészet jóformán egyáltalában nem alkalmazta, a dombormű domborodása úgyszólván csak milliméteres lehetett (lapos dombormű).A domborművet rendszerint színezték.

Térbeliség ábrázolása a domborműveken: sávokra bontással érzékeltették.

A legalsó sávba kerültek a hozzánk legközelebb álló alakok és tárgyak, a fölötte levőbe a távolabbiak, és így tovább.

A szobrok jellemzői:  általában kemény kövekből készültek
Szimmetria

Frontalitás: az alak egyenesen áll vagy ül. Az orr-mellcsont-köldök egy vonalba esik. Előnye, hogy a figura akkor is nyugalmat áraszt, ha végtagjait nem egyformán tartja, azaz nem szimmetrikus,

körüljárhatatlan.

Merev tartás (hatalom kifejezése)

Kísérő állat (pl. oroszlán – hatalmi szimbólum)

anyaguk: a fáraók szobra nemes kőzetből – dioritból, gránitból, márványból készült, az átlagembert árázoló szobrok – mészkőből, fából, agyagból. idealizálás = az arcok eszményítése

architektónikus felépítés: szigorú geometria (architektónia = az építőművészet szabályainak megfelelő)

Egyiptomban a képzőművészet szorosan kapcsolódott az építészethez Az egyiptomi szobor nem áll szabadon, kötetlenül a térben. Nemcsak azért, mert az építészeti, architektonikus háttér jóformán soha el nem marad, de megalkotása, konstrukciója miatt sem.
Ezt nagymértékben elősegítette a sajátos ábrázolás mód: az egy főnézetre beállított szobrok már önmagukban is annyira tektonikus felépítésűek, hogy létezésük természetes közegeként szinte megkövetelték maguk körül az épületet. A szobrászművészetben is érvényesül az egyiptomi művészetre jellemző merev szabálykövetés.

szimmetria, tömbszerű tömegkezelés, frontalitás (egynézetűség, szembenézet), merev mozdulatlanság, legfeljebb egy előrelépő láb, perspektíva törvényeit nem alkalmazták, gyakoriak a szobrokon a hieroglifák (vésett képleírás), a figura teljesen talpon áll, merev (alapállás).

geometrizálás: a képek és szobrok vonal­harmóniája kiszámított, a kontúrok erősen hangsúlyozottak és elrendezettek.

Az ábrázolt alakot mértani arányok szerint alkották meg, ezeket a szobrászatban és a festészetben egyaránt előrajzolták, amihez négyzethálót és arányjelző segédvonalakat használtak.

A geometrikus séma hangsúlyozása és a stilizálás az ábrázoló művészetet viszonylag hamar eljuttatta a formai absztrakcióhoz, látványos példái ennek az ún. kockaszobrok.

Az egyiptomi művészet szimbolista és formalista, formanyelvét egyfajta hieroglifaszerű ábrázolási mód jellemzi.

Szobrászat Amarna-kor: a frontalitás és merevség megmarad, de a részeltek kidolgozottabbak, finomabbak

Kisplasztika és iparművészet a magas színvonal a jellemző. ékszerek, edények, bútorok, különféle használati tárgyak, modellek, és a hétköznapi élet, a munka eseményeit sokszor realisztikus hűséggel
megjelenítő kis szoborcsoportok. Ezeket a túlvilági életre szánva helyezték el a halott mellett a sírkamrákban.Tutanchaton – Tutanchamon

Szimmetria
Fronatalitás: az alak egyenesen áll vagy ül. Az orr-mellcsont-köldök egy vonalba esik. Előnye, hogy a figura akkor is nyugalmat áraszt, ha végtagjait nem egyformán tartja, azaz nem szimmetrikus, körüljárhatatlan.
Merev tartás (hatalom kifejezése)
Kísérő állat (pl. oroszlán – hatalmi szimbólum)
Amarna-kor: a frontalitás és merevség megmarad, de a részeltek kidolgozottabbak, finomabbak
Emlékek:
Kephrén fáraó szobra: trónoló helyzet, karok a combhoz szorítva (nem emelkednek ki), a trón oldalán összefonódó liliom és papirusz: Alsó- és Felső-Egyiptom egysége, állatok: Hórusz sólyomisku, oroszlán
Írnok: keresztbe tett láb: magas rangjának tipikus póza, egyénített
Rahotep herceg és Nofret hercegnő: a férfi vörösesbarna, a nő sárga (a szobrok festésének szabályai megegyeznek a festészetben lévőkkel), a szobor jellemzői: síkszerűség, testhelyzet: uralkodó hozzátartozóira jellemző.
Nofretete királynő képmása: kék korona – kiváltságát jelképezi, külső jellegzetességek eltúlzása jellemző az amarna korban.
Ehnaton szobra: hosszúkás arc és telt csípő ami az amarna korra jellemző, jogar és cséphadaró, ami hagyományos uralkodói jelkép.
A szigorú szabályok, hagyományok ellenére sokmindent kifejeznek a szobrok a korról. Pl. megfigyelve Kefrén, III. Szezosztrisz és IV. Amenhotep szobrát láthatjuk a fáraók hatalmának változását, az első még teljesen biztos hatalmában, tudja, hogy isten, a második már zavartabb, hatalma, ereje lecsökkent, a harmadikból pedig már teljesen hiányzik a keménység, elpuhult.
Térbeliség ábrázolása a domborműveken:
A térbeliséget sávokra bontással érzékeltették. A legalsó sávba kerültek a hozzánk legközelebb álló alakok és tárgyak, a fölötte levőbe a távolabbiak, és így tovább.
Mészkő dombormű: baromfiudvarban folyik a munka. Egymás fölé helyezik az egymás mögötti részeket, legnagyobb felületek törvénye is érvényesül.
Szobrászat 2.
Mivel az egyiptomi művészek rendszerint nem írták rá nevüket műveikre, alig ismerünk közülük valakit név szerint. A hagyományokhoz ragaszkodó egyiptomi művészetben a l8. dinasztia végén, az amarnai művészet korszakában önkényes fordulat következett be. Ennek köszönhetjük az egyik legszebb egyiptomi szobrot, a IV. Amen-hotep feleségét ábrázoló híres Nofertiti-képmást, amelyet századunk elején hoztak felszínre.
Az egyiptomiak az isteneket állat alakban tisztelték; a természetfeletti erőket az emberhez legközelebb álló élőlények sajátságaival tették képszerűvé. Ez a hagyomány szokatlanul hosszú ideig élt tovább az egyiptomi művészetben, úgyhogy mindvégig szokás maradt állatok vagy keveréklények képében megjeleníteni az isteneket. Így például a felső régiók istenét, Hóruszt sólyom alakjában ábrázolták. Anubisznak, a halottak istenének sakálfeje volt, Hathur és Ízisz tehén kepét öltötte magára.
Az Óbirodalom korában a szobrászat szoros kapcsolatban állt a sírépítészettel. A sírkamrákban és a halotti templomokban elhelyezett szobrok az elhunytak idealizált képmásai voltak. Uralkodó volt az az elképzelés, hogy a halottak e megtestesítés jóvoltából továbbra is részt vehetnek a földi életben, és változatlanul folytathatják evilági létezésüket, még akkor is, ha holttestük nem ép, vagy sírrablóknak esett áldozatul. Ez rendkívüli jelentőséget kölcsönzött a művészi megtestesítésnek: a szoborra az a feladat hárult, hogy “szállást” adjon a halott lelkének.

­          Formai szempontból osztályozva, álló és ülő figurákat különböztetünk meg; ikonográfia szempontból a következő fő csoportokra oszthatjuk az alkotásokat:
istenek,

­          uralkodók,

­          magánemberek szobrai.

A vallási előírások megkövetelték, hogy az ábrázoltakat egyértelműen azonosítani lehessen. Ezért a magas rangú személyiség nevét és rangját mindig belevésték a szobor talapzatába, illetve a trónszékbe, amelyen ült. A papok feladata volt, hogy meghatározott mágikus formulákkal, az úgynevezett szájfelnyitással mintegy életre keltsék a szobrokat. Mivel a fáraó halála után istenné lett, halotti templomában álló portrészobrait is kultusztárgyként tisztelték. Az Óbirodalom fáraószobrainak jellemzője a kifejezett stilizáló szándékon át is érvényesülő erőteljesség és zártság.
A 4. dinasztia korából legépebben fennmaradt szobrok közé tartozik Rahotep herceg és felesége, Nofret hercegnő csoportja. Szemük hegyikristály berakás, a férfi testét vörösesbarna, az asszonyét sárga festés borítja.
A keresztbe tett lábbal és térdén papirusztekercset tartva ábrázolt Írnok festett mészkőből készült. A póz az Egyiptomban magas rangot betöltő írnokok tipikus testtartását mutatja. A paróka alakja a kormeghatározás fontos segédeszköze. Ez az Óbirodalom korára jellemző forma az 5. dinasztia idején volt használatos.

8. Fáraó szobrok
Az egyiptomi felfogás szerint az embernek két lelke van. Halála után az egyik (a “Ka”) az eltemetett, bebalzsamozott test körül lebeg, a másik (a ”Ba”) a túlvilági bíróság elé áll, majd a túlvilágon él tovább: ugyanazt a unkát, szolgálatot végzi, mint  földön. Ez a vallásos hit és a papság szellemi befolyása határozta meg a művészetek alakulását is. A képzőművészet alkotásai hűen tükrözik a társadalmi élet sajátosságait, és nagyon sok mű szuggesztív kifejezője az akkori hit és érzelemvilágnak. A kor művésze mesterségének élhetett, munkájáért eltartották, de ezért nem a közösséget szolgálta, hanem a közösséget elnyomó hatalmat. Művészetének fő témája a fáraó emberfeletti lényének megjelenítése. Az ábrázolás hűsége, szépsége csak ennek alárendelten volt fontos. Az építészet feladta az égi és földi hatalmak nagyságának és állandóságának a hirdetése lett.

1780.-tól Mária Terézia fia II. József uralkodik, aki még inkább elkötelezett híve a reformoknak. Folytatja az abszolutizmust /meghallgatja a franciákat/. Ő a nép első számú szolgája, vaságyon-szalmazsákon alszik, komolyan veszi ezt a szolgaságot: „Mindent a népért, semmit a népnek”
1514. Werbőczy: a jogrendszert összegyűjti /hármas könyv/
300 év után II. József nem akarja betartani, erre nem tesz esküt, nem koronázzák meg királynak, Magyarország ennek ellenére nem tud kilépni a birodalomból. Kalapos királynak nevezik.
Első lépése – vallási jellegű – türelmi rendelet:
- szerzetesrendek betiltása, akik nem tanítanak, nem gyógyítanak. El voltak zárva a világtól, elmélkednek, segítenek az embereknek.
- református, evangélikus, görög egyházak: engedi a tisztségek betöltéseit, mert ez birodalmi érdek.

Pápa meglátogatja – II. Canossa járás, fordított Canossa járásnak is nevezik – és megkéri, hogy vonja vissza a rendeleteket.

Vallásra sokat költött, hogy sok pap legyen a nép között. 1784.-ben Erdélyben felkelés tört ki, de ezt leverte.
Nyelv rendelete (1784.) egységes, a birodalomhoz köthető nyelvhasználat: a közigazgatásban csak németül lehetett beszélni. Mindenki tudott németül, de a levegőben ott volt a nacionalizmus – Franciaország – ezért már a magyarokat ez bántotta.
A reformkort elindította, ez erősítette a magyarság öntudatát. Öltözködés, magyar nyelv tanulása. A rendelet fordítva sült el. „Bécs messze van” – nem igazán tartották be a rendelkezést.
Szabad költözködés (1785.), eltörölte a „jobbágy” nevet, államilag segítette ösztöndíjjal a mesterségek taníttatását.
Vármegyéket 10 kerületre osztotta, ezek vezetői a főispánok fölé kerültek. A nemesség megadóztatása, népszámlálás, földterületek összeírása, földmérők alkalmazása. Ez már sok volt.
/Népszámlálás: nem volt jellemző a vezetéknév, de kereszteltek, szülők nevei vannak feljegyezve ezekben. Ragadvány nevek jellemzők, Balogh (balkéz), Harangozó, stb. – egyre több zsidó, kiejthetetlen nevekkel, így a zsidók egyszerű neveket vettek fel: Kohn, Grósz, stb./

Iszonyatos az ellenállás a nemesek körében, nagyon népszerűtlen lett, ezért megtámadta a törököket
- magyarok ellen uszítás – de még ezt is elrontotta, nem lett siker, döntetlen eredménnyel zárult, sok pénzbe került. II. József ebbe belebetegedett, 1790.-ben halt meg, de halála előtt rendeleteinek zömét visszavonta.
Türelmi, jobbágy, sok plébánia – ezeket nem vonta vissza.

A bioszférára jellemző hőmérsékleti viszonyok a napsugárzástól, valamint a földfelszín és a légkör sajátosságaitól függenek. A légkörön áthaladó sugárzás rövidebb hullámhosszú, energiában gazdagabb összetevői elérik a földfelszínt, amely elnyeli ezeket a sugarakat. Az így felmelegedő felszín részben közvetlen hőátadással, részben hosszúhullámú hőkisugárzással a felette elhelyezkedő levegőréteget felmelegíti.

A földfelszín hőkisugárzását a levegő vízgőz és széndioxid tartalma elnyeli és visszasugározza, ezzel növeli a légkör alsóbb rétegeinek hőmérsékletét. Ez a jelenség az üvegházhatás. A különböző területek hőmérsékleti viszonyait számos tényező befolyásolja. Függ a földrajzi szélességtől, az egyenlítőtől a sarkok felé haladva a napsugárzás beesési szöge egyre kisebb lesz, a melegítő hatás egyre kevésbé érvényesül és az átlaghőmérséklet egyre alacsonyabb lesz. Befolyásolja a tengerszint feletti magasság is. A hegységekben felfelé haladva az átlaghőmérséklet 100 méterenként 0,5 fokot csökken. Ennek kialakulása elsősorban a levegő széndioxid és vízgőztartalmának csökkenésével, a levegő ritkábbá válásával magyarázható.

A helyi klíma kialakulását a domborzati viszonyok is jelentősen befolyásolják. Az északi félgömbön a déli fekvésű hegyoldalakon nagyobb a napsugarak beesési szöge, ezért erősebb a felmelegedés, mint az északi oldalakon, ahol a napsugarak beesési szöge kisebb.
Az élőlények hőmérsékletigénye és hő-tűrő képessége eltérő. A tág hő-tűrésűek nagy hőmérsékleti ingadozások elviselésére is képesek (pl. puma). A szűk hő-tűrésűek csak kis hőingadozásokat viselnek el. Ezek egy része kifejezetten hideg, más része pedig melegkedvelő (pl. hideg: jegesmedve, meleg: bőgőmajom).

Az állatok hőmérsékleti viszonyokhoz való alkalmazkodása a testhőmérséklet alakulásában is tükröződik. A változó testhőmérsékletű állatok testhőmérséklete az élőhely hőmérsékletétől függ. A hőmérséklet csökkenésével a testhőmérsékletük is csökken és az anyagcsere folyamataik is lelassulnak. A minimumérték elérésével nyugalmi állapot lép fel. Ha a hőmérséklet emelkedik, megszűnik a nyugalmi állapot és az állat ismét aktív lesz (hüllők, kétéltűek). Az állandó testhőmérsékletű állatok testének hőmérséklete független a külső környezet hőmérsékletétől (madarak, emlősök). Az állandó testhőmérsékletű állatok hőtermelése testük tömegétől, hő-leadásuk viszont a testük felületétől függ. Hőháztartás szempontjából ezért a hidegebb környezetben a nagyobb testtömeg kedvezőbb. Ez a magyarázata annak, hogy egy rokonsági körön belül a hidegebb területeken élő fajok mindig nagyobb testméretűek, mint a melegebb területükön élő rokonaik (pl. pingvin, medve).

Biológia – A víz hatása az élőlényekre

Az első a víz felvétele a környezetből, a második a víz szállítása növényben, a harmadik a víz leadása párologtatása. A vízháztartás szempontjából megkülönböztetünk változó és állandó vízállapotú növényeket.

A változó vízállapotú növények vízháztartása függ a környezet vízviszonyaitól.
Az ide tartozó növények a kiszáradástűrők. (pl.: zuzmók, moszatok és néhány mohafaj).

Az állandó vízállapotú növények egyenletes vízháztartásúak a környezet ingadozó víztartalma mellett is (pl.: harasztok, nyitvatermők, zárvatermők). Ezek a növények milyen mértékben vannak kitéve a nagyobb vízveszteségnek, az, az élőhely adottságaitól is függ.

A szárazföldi növények vízellátása elsősorban a levegő és a talaj nedvességtartalmától függ. Ezt befolyásolja a földrajzi fekvés, a csapadék mennyisége, a légmozgás és a területet borító növényzet is.

A víz az állatok szempontjából is fontos környezeti tényező, a kedvező hőmérséklettel együtt elterjedésük lényeges feltétele. A különböző állatfajok tűrőképessége jelentősen eltérhet a vízveszteség szempontjából. Az emlősök már szervezetük víztartamának 15-20% -nak elvesztésénél jelentős zavarokkal küszködnek, míg a gerinctelen állatok nagyobb vízveszteséget akár 60% is elviselnek. Az állatok egy része kifejezetten vízi környezetben él. Néhányan pedig kifejezetten szárazságtűrő faj, ezek az anyagcsere folyamataikban keletkező víz egy részét képesek raktározni, majd később felhasználni.

Biológia – A populációk szerkezete és változásai

A populációk szerkezete
Az azonos fajhoz tartozó élőlények egyedei, amelyek adott helyen és időben együtt élnek és egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodásközösséget, a populációt alkotják, melynek tulajdonságai az egyedre nem csak az egyedek csoportjára jellemzők. A populáció nagyságát kifejezhetjük az egyedszámmal. Ha egy területen összeszámoljuk egy adott faj egyedeinek a számát, akkor megkapjuk a populáció abszolút nagyságát. De ez nem alkalmas összehasonlításra, ezért inkább azt adjuk meg, hogy egységnyi területen vagy térfogatban hány egyedet találtunk. Ezt az értéket a populáció sűrűségének nevezzük. Ez azonban még mindig nem tökéletes, mert a populációban az egyedek téreloszlása eltérő. A legritkább az egyenletes eloszlás – énekesmadarak populációi. Gyakoribb az egyenlőtlen (véletlenszerű) eloszlás. A felhalmozódó eloszlás főként a növényekre jellemző, a szaporodási sajátságokkal kapcsolatos – indák, sarjak (eper). A szigetszerű eloszlás jellemző pld. a magashegységek párnanövényzetére, vagy a vaddisznófalkákra. A természetes populációkban együtt élnek a különböző korosztályok. Ezért egy populáció szerkezetére az egyedek koreloszlása is jellemző tulajdonság.

A populációk változásai
A természetes populációk egyedszáma az idő múlásával folyamatosan változik. Ezt alapvetően a populációban történő születések és halálozások száma befolyásolja. Potenciális – reális szaporodóképesség. A populációk növekedését az egyedszám meghatározott idő alatti változásával fejezhetjük ki (születés, halálozás, ki-, bevándorlás). Egy fiatal populációban a születések száma jóval meghaladja a halálozások számát, az egyedszám növekedése felgyorsul – korlátlan növekedés. Egy ideig, mert a környezet eltartóképessége határt szab a populáció növekedésének. Így valósul meg a korlátozott növekedés, melynek görbéje eleinte hasonlít a korlátlan növekedéséhez, de egy idő után stabillá válik. A szaporodáshoz nem egyformán járulnak hozzá a populációt alkotó különböző korosztályok. Az egyedek életkora tehát jelentősen befolyásolja a szaporodóképességet. Azok a populációk, amelyekben a legtöbb egyed halának oka a az öregség, csak a civilizált emberi és mesterséges populációkra vonatkozik. Vannak ahol az egyedek halálozási valószínűsége minden életkorban egyforma – énekesmadarak. A leggyakoribb eset, amikor az egyedek többsége rövid idő alatt elpusztul, a többi azonban nagy valószínűséggel éri el az ivarérett kort (ilyenkor nagyszámú utód van). Az ivarérettséget elért egyedek termékenysége is fajok szerint váltakozik. Egyes élőlények halálukig termékenyek maradnak (bükkfa). Az élőlények másik típusára egy idő után csökkenő, vagy megszűnő termékenység jellemző (ember). A populációk egyedszámát a vándorlás is befolyásolja.

Biológia – A társulások szerkezete és változásai

Társulások szerkezete
A társulás meghatározott területen élő, különböző fajokhoz tartozó élőlények populációinak közössége. Növény- (nagyobb egyedszám miatt táj jelleg meghatározó), állattársulás. A biomok társulásokból épülnek fel. Gyakran azonban nem elég ismernünk a fajok számát, tudnunk kell az egymáshoz viszonyított gyakoriságukat a társulásban pld. zsákmány- és ragadozópopuláció. A fajok egymáshoz viszonyított gyakoriságát a sokféleség fogalmával fejezhetjük ki. Szélsőséges esetek: minden egyed ua.-hoz a fajhoz, minden egyed más fajhoz tartozik. A külső beavatkozásokra a társulás a sokféleség megváltoztatásával válaszol.
A társulást alkotó populációk függőleges elrendeződése a térben, kialakítja a társulásra jellemző szintezettséget. Ez részben az egyes növényfajok különböző magasságából, részben pedig az egyes populációk eltérő környezeti igényéből ered. A különböző típusú társulásokban egymástól eltérő számú szintet találunk. Ezt elsősorban a fényért való versengés alakítja ki.
A populációk ugyanakkor vízszintesen is rendeződnek és ezzel a társulás mintázatát hozzák létre. Ez elsősorban a vízért, tápanyagért folyó versengés, valamint a szaporodási sajátosságok eredménye. Széncinege-kékcinege kapcsolata. Azonos társulásban két vagy több populáció nem élhet tartósan együtt, ha környezeti igényeik teljesen megegyeznek. Ha a két populáció igénye megegyezik, akkor más-más földrajzi területen élnek (kolibri Dél-Am., nektármadár Afr., mézevő Ausz.).

A társulások változásai
Ezek a változások lehetnek periodikusan visszatérők, vagy egyszeri előrehaladó folyamatok. Az időszakonként megismétlődő társulásszerkezet eredményezi az aszpektusokat. Az alapvető szerkezet ilyenkor nem változik meg, csak minden aszpektusban más populáció adja meg a társulás észlelhető jellegét. Pld. lomberdők évszakonkénti változásai. A társulásokban végbemennek azonban olyan változások is, amelyek lényegesen megváltoztatják belső szerkezetüket. Ilyenkor a társulás elveszti eredeti jellegét, és helyette fokozatosan más összetételű társulás alakul ki. Ez az egymásra következés vagy szukcesszió. Pld. egy tó feltöltődése, melyet elindíthat a tó erőteljes eutrofizációja. A szukcesszió kezdeti szakaszában egy kopár terület aránylag gyorsan benépesül, lassan kialakul a pionír társulás. Ritkás növényzet, gyenge talaj. Eztán megindul a szukcesszió sorozatos társulásainak változása, amíg a terület éghajlatával összhangban álló, legszervezettebb társulás, a zárótársulás ki nem alakul. Hazánkban a legtöbb helyen a lomberdő a zárótársulás.